A kanna nyakának a belső részére mért ütéseket nevezzük torokütéseknek. Különleges hangzások helyszíne a torok, mely szinte felkínálja magát, mikor olyan ütéseket használunk, amikor valamelyik ütésnél az ujjak beleérnek a torokba. Jómagam akkor láttam nagy hasznát ezeknek az ütéseknek, mikor félkezes furulyán és kannán játszottam egyszerre. A modern kannázás egyik elengedhetetlen része a torok használata. A hagyományos tartások esetében kifejezetten hasznos, hiszen a basszushangokat játszó kéz komoly és gyors ritmikákat tud létrehozni a másik kézzel összehangolva. Tanuld meg ezt a különleges technikára épülő ütéslehetőséget, melyet ma még kevesen ismernek.
A képesség benned van, hogy zenélj, mi abban segítünk, hogy ezt felismerd.